Néhány szó az energetikai tanúsítványról

2012. január 1. óta kötelező energetikai tanúsítványt készíttetni – a 176/2008-as Kormányrendelet módosításának értelmében – nemcsak az újonnan épített ingatlanokról, hanem minden olyan már meglévő ingatlanról is, amely eladásra vagy tartós (1 éven túli) bérbeadásra kerül.

Az energetikai tanúsítvány lényegében egy olyan igazoló okirat, mely az adott ingatlan energetikai teljesítő képességét mutatja meg (úgy is emlegetik, mint például ingatlan-zöldkártya, vagy e-zöldkártya). Ennek legalapvetőbb célja, hogy az adott épület energiaigényéről, fogyasztásáról egy könnyen átlátható teljes képet kapjunk. Gyakorlatilag szinte ugyanaz, mint a háztartási gépekről már régóta jól ismert ábra, az adott gép energiabesorolásáról. Hiszen ha veszünk egy mosógépet, csak rá kell néznünk az adatlapjára és máris be tudjuk határolni, hogy nagyjából milyen energiafogyasztásra számíthatunk annak rendszeres használatával, vagyis, ami a lényeg ebből, hogy könnyebben számszerűsíteni tudjuk a havi kiadásainkat. Ugyanezen érvek miatt a tanúsítás hasznossága, illetve kötelező jellegűvé tétele tehát indokolt. Amellett, hogy egy laikus lakásvásárló így könnyedén, egy pillantás alatt hasznos információkat kaphat az adott lakás energiafogyasztásával, illetve annak rezsiköltségével kapcsolatban, az energetikai tanúsítvány még egy mankóként is szolgálhat számunkra, hogy megállapíthassuk mennyire tudjuk csökkenteni az üzemeltetési költségeinket és ezzel együtt az energiafelhasználást is.

Az energetikai tanúsítványban kulcsfontosságú szerepet tölt be az épületek különböző szerkezeti elemeinek hőátbocsátása. Ez az úgynevezett ’U érték’, ami a különböző szerkezetekre, különböző határértékekkel van meghatározva. A tanúsított épület adatai alapján, ehhez viszonyítva dől el, hogy az adott épület éppen milyen energetikai besorolást kaphat. Ám ezeket a határértékeket néhány éve még egészen lazán kezelték, de az egyre inkább energiatudatos gondolkodásmódnak köszönhetően, ma már sokkal komolyabban veszik ezeket, persze ez nagy valószínűséggel köszönhető a tanúsítvány kötelezővé tételének is.

Ehhez kapcsolódóan még fontos információ, hogy 2015. január 1-jétől sokkal szigorúbbak lettek azok a követelményeknek, amelyeknek meg kell felelni. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyakorlatilag szinte felére csökkentették a hőátbocsátásra vonatkozó megengedett határértékeket, aminek persze megalapozott alátámasztása az új építésű vagy felújított közintézmények hőveszteségének csökkentése.

Természetesen az energetikai tanúsítvány bevezetésének láthatóan sok hasznos vonzata van, de nem szabad megfeledkeznünk az esetleges hátulütőiről sem. Ugyanis hátrányai – mint minden másnak – ennek is vannak. Például az, ha drasztikusan csökkentik a megengedett határértékeket, attól még nem lesz jobb az adott épület energiafogyasztása, és természetesen rosszabb sem lesz. Persze mondhatjuk, hogy valamivel szabályozni kell egy jobb irányba az új épületek illetve felújítások energiatudatosságát, és ez így rendben is van. Teljesen nyilvánvaló, hogy ettől egy épület energiafogyasztása nem lesz rosszabb, viszont az energetikai besorolása igen. És erre legjobb példa az olyan épületek, amelyek már igen kedvező energetikai tulajdonságokkal büszkélkedhetnek, ám a 2020-ra tervezett közel nulla energiaigényű követelményszintek figyelembevételével a besorolás kategóriái jóval lejjebbi szintre kerülnek. Így az ilyen korszerű – mai viszonylatban energiatakarékos – épületek is a jelenleginél jóval rosszabb energetikai besorolást kapnak. Ezzel gyakorlatilag pont azt az előnyét kérdőjelezhetjük meg a tanúsításnak, miszerint egy laikus csak ránéz az épület besorolására és rögtön tudja is, hogy mennyivel számolhat. Hiszen így a kategóriák lenyomása az ingatlanok árát is negatív irányba húzhatja maga után, annak ellenére, hogy az átlagosnál jobb épületről van szó.

Természetesen ezzel nem azt akarom állítani, hogy az energetikai tanúsítás felesleges. Sőt, az említett példának pontosan az ellenkezőjére is van egy remek, ráadásul éppen aktuális példa. Mégpedig az, hogy a tatabányai távhő szolgáltatása földgázról biomasszára (faaprítékra) állt át. Ez közel 23 ezer lakást valamint számos intézményt érint. Ennek hatására tehát – mivel a biomasszának jóval kedvezőbb a korrekciós tényezője – mind az összes érintett lakás energetikai besorolása jobb lesz az eddiginél. Pedig a lakásokhoz egyáltalán nem lett hozzányúlva, nem lettek korszerűsítve, sőt még talán a rezsiköltségük sem csökken. Mégis a besorolást tekintve ezek a lakások kedvezőbben hatnak.

Tehát ezzel a néhány példával arra szeretnék rávilágítani, hogy egyelőre az energetikai tanúsítás sajnos nem teljes mértékben a mérnöki tudományokon alapszik, hanem erősen függ az éppen aktuális jogi szabályozásoktól. Természetesen ettől eltekintve ez mindenképpen nagyon hasznos, de néhány esetben nem árt fenntartásokkal kezelni.